Az evezősversenyek fontos és nélkülözhetetlen tartozékai a szurkolók. Hiába minden felkészülésre szánt óra, ha nem visszhangzik a pálya szélén legalább egy gyere! vagy finis!. A szurkoló bíztat, erőt ad, együtt örül, vagy együtt szomorkodik a sportolókkal verseny kimenetele függvényében.
Regatta Újvidéken, 1913 (Kép forrása: OSZK)
A drukker-divat bő száz éve még sokkal élénkebb színekben pompázott a mai „minimalista” irányzathoz képest. 1893-ban egy szép júniusi vasárnapon így nézett ki például egy evezős verseny:
„A háttérben a Margitsziget sötétzöld erdeje; jobbra a Neptun, balra a Nemzeti Hajósegylet csolnakháza tarka lobogódíszben; a Duna közepén horgonyon két nagy gőzhajó, födélzetén harsogó katonazenével, szebbnél-szebb asszonyokkal és leányokkal, mind élénk szinű, lenge nyári toilletteben. Közöttük a sötét foltokat az urak képezik.”
Evezősverseny közönsége a Margit-szigeten, 1906 (Kép forrása: OSZK)
És mindez így hangzott:
„A nagyszámú, díszes közönség a legélénkebb figyelemmel kisérte az egyes versenyek lefolyását. A mikor a döntő pillanatok következtek, egy-egy kétes végküzdelemnél ugyancsak hallatszott a buzdítás: Neptun! Nemzeti! Hunnia! Maros! Szeged! Akár a lóversenytéren lettünk volna. S a győzőt mindannyiszor lelkes éljenzés jutalmazta. Hip, hip, hurrah!”
A drukkerek leleményessége helyt állt a látás…
Regatta nézőközönsége a Szabadság híd környékén, 1934 (Kép forrása: FSZEK)
… és a hallás nehézségeivel szemben is.
A M.A.C. jublieumi evezős versenyének közönsége, középen ül Magyar Elek, 1925 (Kép forrása: Fortepan)
Ha valaki mégis lemaradt a hajók közti küzdelem valamely fontos pillanatáról, a versenyt követő vacsorák és táncmulatságok kiváló alkalmat adtak, hogy személyesen faggassa a versenyzőket, mégis, ki fogta ki azt a bizonyos rákot.
A Hungária Evezős Egylet vacsorája, 1930 (Kép forrása: FSZEK)
Huszthy Zita cikke
Szöveg forrása: Vasárnapi Ujság
Képek forrásai: Fortepan, FSZEK, OSZK